Te a partnere vagy a párodnak, vagy csak támaszkodsz rá?

Világéletemben, amióta csak öntudatra ébredt bennem a nő, mindig is azokat a kapcsolatokat kerestem, amikben egyenrangú félként vagyunk jelen mind a ketten.

Tulajdonképpen, ha belegondolok, bennem idejekorán, tizenéves korom elején már felébredt az ösztön, hogy szerethessek és szeretve legyek egy kapcsolatban. Mégis nagyon sok idő telt el, mire valóban ki is próbálhattam, mit jelent egy kapcsolat, amiben fontos vagyok én is, és a másik is. Egymásnak vagyunk fontosak.

Kölcsönös alapokon nyugvó H betű kapcsolatot kerestem, a folyton megmentésre váró A betű helyett. Mégis lépten-nyomon, amerre csak indultam, sokszor botlottam helytelen, egymást csak megtartó kapcsolatokba.

Az A betű kapcsolat lényege a betű formájából indul ki. A kapcsolatban lévő két ember a szára, és az azokat összekötő vonal szimbolizálja kettejük kapcsolódását, ez a szeretetfonaluk. A H betű kapcsolat esetében szintén ugyanez a helyzet a szárat, illetve az összeköttetést illetően. Képzeljünk el egy kapcsolatot, ahol egymásra támaszkodva küszködjük keresztül magunkat a világon, és csak egymásnak dőlve létezünk! Mi lesz velünk az első problémánál, ha a másik kicsit meggyengül? Összedőlünk mi is, és a kapcsolatunk is. Ugye ismerős?

Bárki légy is, aki olvasol most, egészen biztos vagyok benne, tudod, milyen is ez a kapcsolat, láttál már ilyet, de lehet, hogy át is élted. Általában egészségtelen bukdácsolás, amiben nem tudunk létezni a másik ember nélkül, aki életben tart a hitével, a reményeivel, a szeretetével, amiért természetesen viszonzást vár: hogy mi is tartsuk meg őt. Nélküle azonnal eldőlünk, amint megszűnik a támogatás. Nincs öntisztelet, önszeretet, nem tudjuk magunkat motiválni, mert a másikból élve élősködünk egymáson.

Aztán ott van az áhított H betű kapcsolat. Sok pszichológus által ideálisnak definiált. Amikor önmagunkban is szilárdan állunk. Ha nem építjük magunkat, sajnos csúnya támaszkodás lesz a vége. Sokszor keverjük össze a kettőt, mert a boldog időszakokban a legrosszabb A betű is H-nak tűnő délibáb. Nehéz meghatározni, honnan is tudjuk a kettőt élesen elválasztani egymástól.

FORRÁS: UNSPLASH

Talán csak azon múlik, mi magunk egészséges énünkkel vagyunk-e jelen, vagy csak mutatunk egy képet, és falnak nézzük a másikat, amit támaszthatunk. Egy A betű kapcsolat kimerítő játék annak is, aki a tartja a másikat, és annak is, aki kapaszkodik.

Ha H betűben élsz a pároddal, a kompromisszumok nem fájdalmasak, hanem megoldások, nem feladások, hanem éppen valami újnak a kezdetei, amik a közös világ részei. Ennek a kapcsolatnak a vonalai önálló, egyedül is egész embereket rejtenek, akik boldogulnak, szimbiózisban élnek, és nem a másik energiájából táplálkozva tartják életben magukat.

Ha ez mégis megtörténik, akkor együtt zsugorodni kezdenek. Mert két energiaszegény ember sosem tudja visszatölteni a másikat, mindig csak félig teli csészék lesznek egymás életében, akik megalkusznak azzal, hogy a semminél ez is mindenképpen kielégítőbb.

Ha szigorúan nézzük, az én szememben az A betű kapcsolat a megalkuvás, és az önmagunk felvállalásának a hiánya. Két egészségtelen énkép találkozása, melyek a fejlődésnek gátat szabva nem növelik egymást.

Gyakran mondják, „megtaláltam a másik felem”, ami számomra mindig olyan idegen, hiszen ha egész vagyok, nem a felet keresem, hanem a másik egészt, akivel többek leszünk. Ha egy A betű kapcsolatra nézek, egy olyan megmentési kényszerrel teli kapcsolat néz vissza rám, ahol vak vezet világtalant, és a rosszról is elhiszi, hogy jó, a kevésről is, hogy elég, a visszacsatolási igényről is, hogy szerelem.

Ebben az egészségtelen kapcsolatban nem csillognak a szemek, csak ragaszkodás van, de nincs valódi önmegvalósulás.

Én mindig a H-t kerestem, sosem megalkudva, baktatva a rögös úton. Mert valaki olyat kerestem, aki hisz még abban, hogy egészként kapcsolódva jobbat hozunk ki egymásból, mint a homlokunkat egymásnak támasztva, a másikra és az életre szinte teljesen vakon, a cipőnk orrát bámulva.

Nyitókép: Unsplash