Te bedőlsz azoknak, akik le akarnak beszélni az álmaidról?

Talán már olyan sokszor hallottad őket, hogy fel sem tűnik, ha a környezetedben – puszta jó szándékból – hasonló okossággal traktál valaki. Sőt, elképzelhető, hogy akár te magad is elmormolod az alábbi mondatok valamelyikét…

Pedig nagyon nem kéne, ha jót akarsz magadnak! Íme, a leggyakoribb dumák, amelyek miatt feladod az álmaidat:

Ennek semmi értelme sincs…

A világtörténelem során a legtöbb zseniális találmány és innováció úgy jött létre, hogy mindenki kiröhögte a felfedezőt, tudóst. Ugyanez a művészekre is igaz. Ha késztetésed van valamire, ami szerinted előremutató, akkor engedj a belső nyomásnak! Amíg nem destruktív, nem veszi el mástól az időt, addig legyen helye az életedben!

Ez nem neked való!

Ki mondja meg, hogy amire vágysz, az megfelelő-e számodra? Senki. Ezt egyedül neked kell tudnod. Mások segíthetnek, adhatnak hasznos tanácsot, de a végső döntés mindig a tiéd. Ki ismerhetne jobban téged, mint te magadat? Nem, még a pszichológusod sem. Ha mindenki hallgatott volna a vészmadarakra, egyetlen tudományos felfedezés vagy művészeti alkotás sem jött volna létre soha.

Majd valamikor megteszem…

Nem. Az önmegvalósítás mágikus világában kizárólag jelen idő létezik. Ha most vágysz valamire, most kell tenned érte. Amit Pistike nem tudott, azt István sem fogja tudni – pláne, ha nem tett érte semmit. Ne várj a holnapra, tégy az álmaidért ma! 

Kevés embernek szokott ez bejönni…

…viszont van, akinek igen. A kérdés az, hogy mi volt meg azokban az emberekben, akiknek megvalósult az álma, és mi hiányzott azokból, akiknek nem. Te milyen vagy most? És milyen szeretnél lenni? (Könnyen meglehet, hogy utad során rájössz, hogy nem is az a célod, amit most annak érzel. Ez nem probléma, hiszen állandóan fejlődünk, változunk – nem mindig a cél a fontos, hanem az út.)

A lehetetlenre vágysz!

Persze, lehet, hogy számukra lehetetlen, de számodra nem az. Ha akarod és teszel érte, közben pedig létező, jelen idejű valóságként fogod fel a célodat, sikerülhet. Kivéve persze, ha teljesen elrugaszkodott baromságról van szó. Mondjuk arról, hogy világhíres énekes leszel, úgy, hogy közben hangod sincs. (Marilyn Monroe-nak egyébként ez is összejött.)

Ebből úgysem lehet megélni.

Nos, a dolog nagyon egyszerű: ha valami fontos számodra, akkor csináld, akkor is, ha nem jutsz pénzhez belőle egyáltalán! Legfeljebb más lesz a főállásod. Ha valóban kiemelkedő a teljesítményed, előbb-utóbb megtalálnak a témával kapcsolatos lehetőségek is. Tudod, ahogy az Alkimistában áll: az univerzum összefog érted, ez a kezdők szerencséje, ha álmaik útján indulnak el. És ez nem csak duma.

Penelope Trunk karrier tanácsadó úgy vélekedik, hogy ha hobbiból nem foglalkozol mindazzal, ami fontos a számodra, akkor nincs értelme annak, hogy hivatásszerűen tedd. Ugyanis minden bizonnyal nem megfelelőek – és nem is elég erősek – a motivációid. Ha belegondolsz, láthatod: igaza van.

Még nem vagy elég jó, ennél nagyobb dobás kell!

Ismerek olyan tehetséges zenészt, aki azért nem képes alkotni egy ideje, mert megbénítja őt a félelem, hogy esetleg nem tökéletes mestermű, amit letesz az asztalra. „Nem akarok olyan zenét írni, amilyet más is csinált már” – mondja. És közben megöli magában a kreativitást, hiszen hiába ül le játszani a hangszeren, az első néhány akkordot mindig közhelygyűjteménynek érzi. Ezért nem halad egyről a kettőre.

Hidd el, felesleges mindig az ihletre és a zsenialitás transzcendens megnyilvánulására várni, hiszen a kreativitás lényege éppen a játékosságban és a tétnélküliségben rejlik. Nyugodtan alkoss korlátok nélkül: meg kell adnod magadnak az esélyt, hogy egyedülállót hozz létre.

Nyitókép: Unsplash