Te hagyod magad lebeszélni arról, amit igazán akarsz?
Életünk során sokszor hangzanak el olyan mondatok mások szájából, amiket jó szándékkal mondanak nekünk. Mégis évekre, rosszabb esetben talán örökre eltántorít minket attól, akik szívünk szerint lennénk. Vagy amit valóban csinálni szeretnénk.
Gondolok itt olyanokra, hogy „A művészek mind éhen halnak, legyél inkább közgazdász, akkor mindig jól fogsz élni.” De mi van akkor, ha mi tényleg művészek szeretnénk lenni, mert érezzük, hogy az tenne boldoggá, és a hideg is kiráz minket a közgazdaságtan hallatán?
Mégis hiszünk a jóakarónknak, feladjuk az álmunkat, és közgazdászok leszünk. Hiszen az a biztos megélhetés kulcsa, ő már csak tudja… Majd évek múlva csodálkozunk, hogy még mindig a művészet vonz minket. A munkánkat utáljuk, és sóvárogva gondolunk arra, bár lett volna hitünk és erőnk a művészeti tanulmányokat választani…
Nos, ne csodálkozz, ha ebben a helyzetben találod magad! Ugyanis téged átvertek: jót akartak, mégis lebeszéltek arról, amit szerettél volna. Nekem is jutott egy ilyen mondat, ami nagyon sokáig akadályozott, sőt, a mai napig sokszor eszembe jut. Szerencsére már nem gátol – de ehhez nagyon sok tudatos munka kellett.
Harmadikos gimis koromban hangzott el, amikor még fogalmam sem volt, mi szeretnék lenni. Akkor úgy tűnt, ez óriási hiba, hiszen már rég tudnom kellene – és erre is utalt az ominózus kijelentés. Teljesen kétségbe estem. Épp elég volt a saját bizonytalanságom, más sem nem hiányzott, mint hogy valaki azt megerősítse. A maradék önbizalmam is elszállt, hogy belőlem lehet egyáltalán még valaki…
Forrás: Unsplash
Ha most odamehetnék a 17 éves énemhez, ezt mondanám neki: „Nem baj, hogy nem tudod, mi akarsz lenni. Honnan is tudhatnád? Még magadat sem ismered eléggé! Nem tudod, miben vagy jó. Nem kell most eldöntened. Bármikor válthatsz irányt. Meg fogod találni, amit szeretnél, légy türelmes, mert ez csak 30 éves korod után következik be. De ne ijedj meg, ez nem baj! Nem mindenki tudja már gyerekkorában, mit szeretne az élettől, és ez teljesen rendben van. Higgy és bízz magadban. Ne hallgass senkire, csak a belső hangodra!”
Ezt mondanám minden tanácstalan fiatalnak (és idősebbnek) is, aki azt keresi, mi a hivatása. Mert van olyan, hogy még nem találod – és ez nem baj. Lehet, hogy még nem értél meg rá. A kulcs mindig az önismeret. Elvégre honnan is tudhatnád, mi a hivatásod, ha még magadat sem ismered eléggé? Idővel meglesz az irány, hidd el!
Egy a fontos: ne másokra hallgass, csak a saját érzéseidre!
Azoknak pedig, akik szeretnek másoknak tanácsot osztogatni, azt üzenem: tudom, hogy jót akartok, de sajnos mégis rosszat tesztek. Amit te jónak gondolsz a te saját tapasztalatoddal, élményeiddel, sikereiddel és kudarcaiddal, az nem biztos, hogy másnak is megfelel. Mindenkinek magának kell megtalálni a saját legjobb megoldását, mivel mindenki a saját, egyéni útját járja.
Ne akard elvenni valaki kedvét attól, hogy mondjuk művész akarjon lenni. Mert egyáltalán nem biztos, hogy éhen fog halni. Sőt, lehet, hogy nagyon is szépen megél majd abból, amit igazán szeret – és akkor nagyon boldog ember lesz. Vagy ha nem, akkor legalább megpróbálta. Ha nem működik, legalább azt nem fogja megbánni, hogy sosem vágott bele. Mert a legnagyobb hiba nem az, ha kudarcba fullad egy próbálkozásunk és új irányt kell vennünk. Hanem az, ha egyáltalán meg sem próbáljuk, amit a szívünk súg.
Nyitókép: Unsplash
