Te is a munkahelyeden “pihened ki” a gyereknevelést?

2022-03-25 Barok Eszter Szerintünk

Vannak ezek a mémek arról, hogy mi különbözteti meg a kisgyermekes munkaerőt a gyermektelenektől: az utóbbi a hétvégét várja, az előbbi pedig a hétfőt. Az egyik témába vágó poszt alatt a minap élénk vita alakult ki.

Egy kisfiát egyedül nevelő barátnőm, aki mellesleg óvónő, állította, hogy ő „legszívesebben egész héten a fiával kirándulna, utazgatna”, és kicsit sem várja a hétfőket soha. Ehhez egy gyógypedagógiát tanuló cimboránk is csatlakozott. Rögtön kissé egyedül éreztem magamat megveszekedett, szenvedélyes hétfőváróként, így rámutattam, hogy az ő gyerekeik azért nyugodtabbak és együttműködőbbek, mint az én izgága, makacs óvodásom.

Ráadásul nyilván egyikük sem véletlenül a pedagógia irányába érzett elhívást: az átlagosnál tízszer több türelmük lehet a gyerekekhez. Éreztem, hogy ez még mindig nem a teljes kép, de hamarosan megérkezett az erősítés is. Egy ADHD-s kisfiút nevelő anyatársam leszögezte, hogy ő is örömmel „kirándulna és utazgatna” a gyerekkel, ha az nem verné ki a palávert öt perc autózás után, hogy nem bírja tovább.

És a metrón sem szedné szét a berendezést két megálló között (miután öt vadidegennek is bemondta a nevét és a lakcímét). Így azonban a gyerekkel töltött idő jelentős része azzal telik, hogy ő kénytelen a “rossz zsaru” szerepébe helyezkedni és megállás nélkül alkudozni, rimánkodni, fenyegetőzni, hogy a gyereket legalább életben tartsa, és ne zárják ki őket az utazásból sem. Ez pedig olyan sok energia, hogy akkor már inkább otthon játszik a túlélésre.

„Én a munkába járok pihenni, három gyerekkel itthon lenni ezerszer fárasztóbb. Szerintem sokak számára csak megszépíti az idő, hogy milyen egy 0-5 éves gyerekkel otthon. Mindig alig várom, hogy más törölje fel a vizet/tejet/levest/pisit/taknyot, más cseréljen pelenkát, más adjon rá 20 réteg ruhát. Más altasson, etessen, más vigasztaljon, míg én csak meetingelek meg pötyögök a laptopon” – ugrott elő a bokorból egy háromgyerekes anyatársunk, aki jobbára nagyszülői segítség híján menedzseli a gyerekeket a férjjel.

FORRÁS: UNSPLASH

Mindketten irodai munkát végeznek, a home office-os idő végére pedig évtizedeket vénültek. És itt nagyjából meg is érkeztünk a konklúzióhoz, merthogy egész este ezen az élénk vitán pörgött az agyam. Min múlik tehát, hogy szülőként a pénteket vagy a hétfőt várod-e jobban?

– A gyerek(ek) vérmérsékletén, korán. Mert egy kevésbé makacs, inkább együttműködő, higgadtabb, nagyobbacska gyerek még akár regényt is hagy olvasni, amíg csendben eljátszik.

– A saját habitusodon. Egy pedagógus nyilván jobban kezeli a hisztit, rutinosabban fegyelmez, türelmesebb… és hát vannak igazi szentek is az anyák között.

– Az előző kettő kongruenciáján. Hiszen jól alvó anyaként kis alvásigényű gyerekkel, szociofób apaként nagy társaságigényű gyerekkel, vagy épp folyton túrázni vágyó szülőpárként egy csendesen molyolva világmegváltó csemetével azért pokoli nehéz az élet. Szerencse dolga, hogy hasonló habitusú-e és preferenciájú-e a szülő és az ivadéka.

Emellett pedig rengeteget számít

– Az elérhető nagyszülői és egyéb segítség. Ha ugyanis van egy lelkes nagyszülői gárda, akikhez imád eljárni a csemete, amíg a szülők feltöltődnek, akkor azért egészen más a legközelebb együtt töltött, közös idő minősége.

– Az általad végzett munka intenzitása és az ahhoz való viszonyod. Elvégre ha napi 2-2 órát ingázol azért, hogy szenet lapátolj minimálbérért egy abúzer főnök irányítása alatt, akkor jobban fog hívni az otthoni lét a kölkökkel. Ellenben ha imádod a munkádat, amit jól meg is fizetnek, akkor mindjárt más a leányzó fekvése, ez nem kérdés.

Összességében véve tehát az, hogy szülőként a hétvégét vagy a hétfőt várod-e, sok mindent elárul rólatok és a körülményeitekről. De nyugodj meg: az anyai, apai kvalitásaidról és értékességedről szerencsére semmit nem mond… Ebben pedig a beszélgetés végére mindannyian egyetértettünk.

Nyitókép: Unsplash