Te ismered a párod vágyait?

Néha tényleg nem könnyű rájönni, hogy mire vágyik a másik ember. Mindig erre emlékeztet az egyik kedvenc növényem. Hogy miért pont egy növény? Elmesélem.

Ahogy felpillantok a képernyőről, itt néz rám a hatalmasra nőtt zöld leveleivel: Zamióka, vagy Zámia. Nem indult könnyen a kapcsolatunk. Egy kedves munkatársamtól kaptam ajándékba még pici növény korában. Saját szaporítás, abszolút garanciát vállal rá, hogy kipusztíthatatlan. „Ez a növény mindent bír!” – mondta.

Mivel nem vagyok rossz kertész, és alapvetően jól ki szoktam jönni a virágokkal, lazára vettem az ismerkedést: beállítottam a napfényes ablakpárkányra, és rendszeresen öntöztem. Az eredmény katasztrófa volt, a levelei kifakultak, elszáradtak és tőből kidőltek. Így hát még fényesebb helyre tettem, és gyakrabban öntöztem. A helyzet még rosszabb lett – már csak egy halvány levele maradt.

Ekkor elővettem a munkatársamat:

– Te Dávid, ez a kipusztíthatatlan növény meghal nekem! Jól átvertél vele!

– Hová tetted, és mennyit öntözöd?

– Szép, napfényes helye van az ablakban, és heti kétszer locsolom.

– Jaj, hát azt nem lehet! Kirohad! Kéthetente egyszer kell, és akkor sem áztathatod el. A közvetlen napfénytől kifakul vagy kiég a levele, és a huzatra is érzékeny. Tedd az asztalodra, és ne locsold!

Így lett. A növény azóta háromszor költözött velem és újabban a munkahelyemen lakik, mert akkora lett, hogy kinőtte a lakást. Szóval tényleg jól bírja a strapát, csak tudnom kellett, hogy mire vágyik. Az emberek is ilyenek. Nincs mindenkire érvényes, tuti recept, de időnként elvakítanak minket a sablonok.

FORRÁS: UNSPLASH

Például, hogy a nők szeretik a virágokat. Igen, a nők egy része tényleg, például én nagyon, de van olyan barátnőm, aki a vágott virágokban inkább az elmúlást látja. És olyan is, akinél minden cserepes növény öngyilkos lesz. Viszont ismerek  férfit, aki bármilyen száraz élőhalott növényt életre tud szeretgetni – csak épp soha nem kap virágot, mert ugye azt a férfiak nem bírják.

Időnként pedig a saját igényeinktől nem látjuk a másikét.

De amire mi vágynánk egy kapcsolatban, az nem biztos, hogy a másiknak is fontos és jó. Én például imádom a masszázst egy fárasztó nap végén, nemcsak a profi masszőrét, hanem a párom dögönyözését is. Pont ezért legalább fél évembe telt, mire rájöttem, hogy ő nem szereti ugyanezt. Szívesen masszíroz engem, de tényleg nem kér viszonzást, nem csak szerénységből mondja.

Ahhoz viszont évek kellettek, mire rádöbbentem: ha a boltban járok, neki is hozzak valamit, amit szeret. Nem azért, mert nem tudja megvenni magának, hanem mert fontos számára, hogy gondoltam rá. Mivel nekem nincs ilyen igényem, nem volt evidens, hogy neki van.

Az pedig a páromnak telt sok időbe, míg elhitte, hogy engem rettenetesen zavar, ha apróságok miatt felhív munka közben. Neki ez csupán folyamatos kapcsolatápolást jelentett, de engem kizökkentett a koncentrációból. Neki fordított helyzetben ez egyáltalán nem jelent problémát.

Az emberek ráadásul nyilván bonyolultabbak, mint a növények, hiszen folyton változnak. Egyetemista koromban későn fekvő emberként alaposan rácsodálkoztam a tizenegykor buliból hazatérő idősebb barátaimra. Amikor a gyerekeim kicsik voltak és tízszer keltek egy éjszaka, este nyolckor már majd’ leragadt a szemem. És csodálattal bámultam mindenkit, akinek este még van energiája bármire.

Most már van egy kis időm este magamra vagy a páromra, és reggel is korán kelek, hogy minden kész legyen, mégsem alszom el ülve a villamoson. De ezeket a változásokat sokkal nehezebben követem a távolabb élő barátaim esetében, és időnként rácsodálkozom, hogy az ő napirendjük sem ott tart, ahol tíz évvel ezelőtt. Pedig a kapcsolatok ápolása fontos.

Ha tudunk egymásra figyelni, akkor lesznek igazán tartósak és strapabíróak. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem jöhet egy külső – tőlünk független – hatás, ami tönkreteszi az addigi munkánkat, de az már nem rajtunk múlik. Mindig megéri odafigyelni a másikra, mert minden újabb nézőponttól gazdagabbak leszünk mi magunk is. Erre emlékeztet engem ez az állítólag igénytelen növény itt az asztalomon.

Nyitókép: Unsplash