Te mire vágysz úgy igazán?
Gondolkodtál már azon, hogy mi az, amire úgy igazán vágysz? És itt nem arra gondolok, hogy hát „boldog akarok lenni”, mert nyilván mindenki az akar lenni (meg kinek mit jelent a boldogság ugye).
Hanem arra, hogy gondolkodtál-e már azon, hogy miért pont arra a dologra vágysz? Honnan ered a vágyad? Mi táplálja, mi mozgatja, mi hajt abba az irányba, hogy megvalósítsd? Komoly kérdések ezek, én pedig pont ráérek ilyen dolgokon gondolkodni…
Szóval elmesélem az én példámat, hátha kedvet csinálok a filozofálgatáshoz: amióta az eszemet tudom, arra vágyom, hogy színpadon álljak a reflektorfényben. Ámuldozó tekintetek figyelemsugarában, és tömegeket mozgassak a (remélhetőleg) ellenállhatatlan karizmámmal.
Már óvodás koromban megragadtam minden lehetőséget arra, hogy a középpontban lehessek. Hogy később enyém legyen a főszerep a sulis előadásokon, hogy én lehessek Gábriel arkangyal a betlehemezéseken, hogy rám osszák a szólista énekes szerepét az énekkari koncerteken. Hogy engem küldjenek az iskola képviseletében a kerületi akármilyen versenyre és így tovább.
Mondanom sem kell, hogy mennyi ellenséget szereztem magamnak a feltűnési viszketegségemmel… Szó szerint éheztem az elismerésre, a szép szavakra, a dicséretre. Aztán megtaláltam éhségem csillapítására a legjobb formát: elkezdtem egy zenekarban zenélni. Megkaptam a színpadot, a vágyakozó tekinteteket, a reflektorfényt, de sosem volt elég.
FORRÁS: UNSPLASH
Több emberhez akartam szólni nagyobb színpadokon, erősebb megvilágításban. Szinte mindent feltettem az álmom hajkurászására, de csak egyre éhesebb és közben egyre csalódottabb lettem. Aztán egyszer feltettem magamnak a kérdést: vajon amire vágyom, arra azért vágyom, mert valaminek a hiányát szeretném pótolni?
Egy végtelen fekete lyukba dobálom a koncerteket, a színpadot, az éneklést, hogy rocksztár lehessek? Vagy tényleg arra születtem, hogy tömegekhez szóljak valamilyen formában? Ez lenne az én küldetésem? Így tudok legjobban önmegvalósítani? Esetleg mindkettő? Sajnos még nem tartok ott az önismereti folyamatokban, hogy erre egyértelmű választ tudjak adni, arra azonban rá kellett jönnöm, hogy amire valójában vágyom ilyenkor, az a figyelem.
Tulajdonképpen mindegy is lenne, hogy színpadon éneklek, vagy mondjuk meghívnak egy TEDx konferenciára, ahol előadhatok egy témában sok embernek. A lényeg, hogy figyeljenek rám. Ez a már-már görcsös vágyam pedig onnan ered, hogy kiskoromban elhanyagolva éreztem magam. Úgy éreztem, hogy senki nem figyel rám, ha mondanivalóm van, ha az érzéseimről szeretnék beszélni valakinek.
Mintha átlátszó lennék.
Ezért valahonnan folyamatosan pótolni kell a figyelmet, hogy érezzem: fontos és értékes felnőtt vagyok. Érezzem, hogy szeretnek… És te mire vágysz úgy igazán mélyen belül? Vagy inkább úgy kérdezem: a te vágyad miből táplálkozik?
Nyitókép: Unsplash
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr
