Téged is idegesítenek a sablonos bölcsességek?
Barátok, rokonok mantrázzák őket, a magazinok hasábjain köszönnek vissza. Nem vitatjuk, hogy a legtöbbször segíteni próbál a környezetünk ezekkel az okosságokkal, ám mi még dühösebbek és kétségbeesettebbek leszünk tőlük. Vajon miért?
Hozd ki magadból a legtöbbet!
Olyan világban élünk, ahol mindennek az alapja az, hogy nem vagy jó úgy, ahogy vagy. Ha viszont megveszed a legjobb, legújabb sampont, dezodort, autót, máris jobban érezheted magadat a bőrödben. Még közelebb juthatsz a tökéletességhez, ha kockásra gyúrod a hasadat és elvégzel pár méregdrága képzést… És a példákat még sorolhatnánk.
A legtöbb ember állandó „majd ha lázban” ég. Majd ha lefogyott, ha kigyúrta magát, ha megszerezte a második diplomát is, ha megvette a lakást, ha kifizette a törlesztőrészletet… Közben teljesen hajlamos megfeledkezni arról, hogy a mának éljen, és jelen legyen a saját élete minden pillanatában.
A „Hozd ki magadból a legtöbbet” nem csak azt sejteti, hogy nem vagy elég jó. Azt is sugallja, hogy küzdened kell egy meghatározhatatlan, elérhetetlen ideálért, nem lehetsz egyszerűen „csak” hálás azért, amid van. Pedig ha úgy élsz, hogy inkább az utóbbi szempontot tartod szem előtt, törvényszerű, hogy előbb-utóbb fejlődni fogsz.
Légy pozitív/optimista/boldog!
Óriási nyomás, hogy mindenáron, mindig boldognak kell lennünk. A társadalom szinte patológiai esetként tekint mindenre, ami nem hozható össze a boldogság eszményével. Egy kicsit visszavonulnál átgondolni a dolgaidat? Ugyan már, miért vagy ilyen antiszociális? Gyere, élvezd az életet! Ha nem megy (mert épp másra van szükséged), akkor instabilnak, furának tartanak, esetleg egyből azt feltételezik, hogy nem teszel eleget azért, hogy fejlődj.
Forrás: Unsplash
Ha esetleg egy nehéz időszakon mész keresztül, rögtön megkapod: ugyan már, a pozitív dolgokra koncentrálj, légy vidám, ne húzd le a társaságot! Holott teljesen természetes, normális jelenség, hogy a veszteségeket – szakítást, a munkahelyed elvesztését, a nagymamád halálát – meggyászolod. Olykor megállsz az úton és átgondolod, merre is haladsz. Teljesen oké, ha megéled az érzelmeidet, őszinte vagy magadhoz és nem próbálsz mindig boldogan mosolyogni, mintha minden rendben lenne.
Soha ne add fel!
Különösen idegesítő tanács, amit gyakran hallunk mindannyian. Pedig rengeteg esetben az a legbölcsebb döntés, ha elengeded, amire már nincs szükséged. Igen, akkor is, ha mindenki más azt várja tőled, hogy foggal-körömmel ragaszkodj hozzá, mert úgy illik.
Szerinted van értelme végigküzdeni magadat a közgazdasági egyetemen, ha már a második év végén rájössz, hogy tolmács akarsz lenni? Érdemes vajon végigfutni a maratont, ha kibicsaklott a bokád és komoly következményekkel járhat, ha ennek ellenére megerőlteted? Bölcs dolog a párod mellett maradni akkor is, ha naponta megaláz téged, közben pedig kihasznál minden szinten? Valószínűleg nem.
Fontos, hogy érezd a különbséget. Azért készülsz lezárni egy szakaszt az életedben, mert éppen kényelmetlen az adott dolog, vagy inkább azért, mert többé már nem jelent semmit sem a számodra? Mikor nyersz többet: ha folytatod, vagy ha abbahagyod? Amíg elhiszed, hogy a kihátrálás a helyzetből egyenlő a megfutamodással, ami csak a gyávákra jellemző, nem valószínű, hogy bölcs döntést tudsz hozni az ügyben.
Nyitókép: Unsplash
