Téged mi varázsol el egy férfiban?

Életem egyik nagy szerelme mondta egyszer: csak az a baj a nőkkel, hogy nem lehet tudni, mikor mi vonzza őket egy férfiban. Még akkor sem, ha ugyanarról a nőről van szó.

Nem szeretem az általánosításokat, de ez mondjuk, szerintem tényleg igaz. Mindig is bajban voltam, ha meg kellett fogalmaznom, mi tetszik a másik nemben. Két ikonikus pillanatot tudok felidézni, amikor halálosan beleszerettem valakibe, de egyik sem az a kimondottan lányregénybe illő love story.

Az első alkalommal egy teremben ültem, és vártam, hogy elkezdődjön egy előadás. Meleg, nyár végi nap volt, feszengtem a székemen, nem találtam a helyem. Körülöttem csupa ismeretlen ült, a falakból még sütött a hőség, ablakot nem mert vagy akart nyitni senki. Aztán egyszer csak kinyílt az ajtó, és belépett rajta egy majdnem két méter magas srác. Képtelenség volt nem rá figyelni, öblös, mély hangja betöltötte a termet, ahogy köszönt és kérdezett valamit.

Majd elnézést kért, közölte, hogy allergiás, és a kék inge zsebéből előhúzott egy óriási textil zsebkendőt. Életemben nem láttam még senkit, aki hatvan éves kor alatt ilyesmit hordott volna magánál, és elképzelni sem tudtam, hogy a csudába fért bele a pici zsebbe az a zsebkendő. Némi gondolkodás után nyugtáztam, hogy a srác valószínűleg kissé bolond, és én sem lehetek normális, mert rögtön beleszerettem… 

A második alkalommal egy – elég kínos – beszélgetés keretében állapítottuk meg egy férfival, hogy kedveljük ugyan egymást, de a pár randink után nyugodtan megegyezhetünk a kölcsönös barátságban. Majd borozgattunk még, és beszélgettünk a kapcsolatokról, a gyerekkorunkról, az álmainkról.

FORRÁS: UNSPLASH

És én arra lettem figyelmes, mintha ugyanazt a történetet mesélnénk. Végre valaki úgy értett, ahogy addig senki. A találkozó véget ért, én pedig tudtam, hogy menthetetlenül beleszerettem a férfiba, akivel néhány órával korábban közöltem, hogy egyáltalán nem tetszik.

Persze voltak más szerelmek, de ez a két pillanat annyira abszurd volt, hogy teljesen megmaradt az emlékeimben. Ezekből jöttem rá, hogy apró pillanatokon múlik a szerelem. Sok apró pillanaton. Nemcsak a nagybetűs első percek, hanem a mindennapok gesztusai is számítanak.

Például egy fárasztó nap után kedvesen felajánlott pezsgőfürdő, „addig én majd adok uzsonnát a gyereknek” mondattal egybekötve a páromtól. Egy ilyen pont annyira bódító tud lenni, mint az első alkalom, amikor megjegyezte, hogy milyen dallamos hangzású a nevem!

A nagy gesztusokat viszont nem szeretem.

Lehet, hogy az én életemben van csak így, de azt tanultam meg, hogy nem jelentenek semmi jót. A malomkerék virágcsokrok sokszor lelkiismeret-furdalást takarnak, ahogy az ékszerek is. Nem feltétlenül megcsalást, de valaminek a hiányát, például a hétköznapi időét, vagy a kedvességek megspórolását.

Persze van olyan, hogy a figyelmünket eltereli valami, de időt és figyelmet csak idővel és figyelemmel lehet pótolni. Nem feltétlenül mennyiségivel, hanem minőségivel. Többet ér minden nap negyed óra valódi odafigyelés a „Milyen volt a napod?” kérdés után, mint egy romantikus hétvége, amire a házassági évfordulóig várni kell.

Persze azért nem vagyok a romantika ellensége. A három másodperces bókokat például szeretem. Ez a legnehezebb, igazi haladó feladat, ugyanis ismerni kell azt, akinek mondjuk. Ha egy nő valamit nem talál szépnek a testén, arról bizony hiába bizonygatja egy férfi, hogy milyen gyönyörű.

A  biztonságosnak tűnő „milyen szép a szemed” pedig egy idő után sablonos megjegyzéssé silányul. Viszont a rövid pillanatnak szóló bókok általában szebbé varázsolják a napot. Nem kell bonyolultnak lenniük, vagy nagyon ötletesnek. A „csinos ez a sál, jól megy a szemedhez” például akkor is bejön, ha a sál már öt éve megvan. Ha pedig egy finom puszi is társul hozzá a nyakra, akkor a siker garantált.

Ilyenkor a kapcsolódás fogalmam sincs, mitől alakul ki – talán olyan emlékképekből, amiket magunkkal hozunk régről, még a gyerekkorunkból. De talán csak puszta kémia. Viszont ha megvan, az még önmagában kevés egy hosszú távú vonzalomhoz. Ha egy nő jól érzi magát a bőrében, akkor könnyű neki udvarolni, de ha nem, akkor először azt kell elérni, hogy jól érezze magát. Aztán jöhet az udvarlás.

Fordítva nem megy. Talán ezért vagyunk olyan sejtelmesek – mert senki sem szólt a férfiaknak, hogy a romantika csak hab a tortán. Főételnek, pláne előételnek nem jó, de jólesik az étkezés végén, és megédesíti az életet!

Nyitókép: Unsplash