Csak a nők nyomasztják egymást a bikini body-val?

Akárhányszor közeleg a nyár, rám telepszik egy kínzó és alattomos elvárás, hogy idén végre csináljak valamit a hájas, narancsbőrös testemmel.

Ilyenkor a magazinok, tévéműsorok, újságcikkek olyan hirdetéseket tolnak az arcomba, amiktől csak még frusztráltabb és kishitűbb leszek. „Így lehetsz a strandszezonra tökéletes formában”, „Bikini body 30 nap alatt”, „Szupergyors diéták a nyári bombatest megszerzéséhez” stb. Mindezt persze szupercombú, szupermellű, szuperbőrű modellek, influenszerek pózolásával sulykolják az agyamba, hogy még attól a nyomorult light sajttól is bűntudatom legyen, amit a salátámra reszelek.

Ez a társadalmi nyomás hatalmas teherként nehezedik rám és minden nőre, akiknek nincs ideje hetente többször órákat tölteni az edzőteremben, vagy képtelen aszkéta módjára koplalni a mások által ideálisnak tartott alak érdekében. A strandszezon miatti feszengés sokunknál letargiával, depresszióval párosul. Így ahelyett, hogy boldogan várnánk a vakációs napokat, gyomorgörccsel, utálkozva nézünk a tükörbe, és egyre elkeseredettebben görgetjük mások tökéletes(re filterezett) fotóit.

Kép forrása: Midjourney

A megsemmisülés tudatában pedig már látjuk lelki szemeink előtt a képkockákat, ahogyan lekicsinylő pillantások kereszttüzében somfordálunk a strandon a medence irányába. Sajnos a ’perfect beach body’ azt a toxikus elképzelést erősíti, hogy a testünknek meg kell felelnie bizonyos formáknak ahhoz, hogy nyilvánosan is vállalható legyen. És annak ellenére szorongunk, hogy a szívünk mélyén tudjuk, a magazinokban látható modelleknek az az egyetlen dolga, hogy überjól nézzenek ki. Amit nyilván tucatnyi szakember bevonásával érik el: edzők, táplálkozási coachok, profi fotósok és persze ott vannak a legmodernebb képszerkesztő programok.

A téma kapcsán végeztem egy gyors felmérést az ismerőseim körében, mert nagyon kíváncsi voltam a véleményükre.

Ádám (36): „Egy fürdőruhás nő láttán a legutolsó dolog, amire gondolok, hogy mennyire lapos a hasa, vagy hogy összeér-e a combja. Én a kisugárzásban hiszek és abban, hogy az egészséges belső sokkal többet jelent a kinézetnél.”

Gábor (28): „A csajom már most azon görcsöl, hogy milyen bikinifelsőt vegyen, amiben nagyobbnak tűnnek a cickói. Engem frankón untat az egész, és fogalmam sincs, mi a különbség a méretek között. Jobb lenne, ha nem ezzel a baromsággal  foglalkozna, hanem velem és a közös élményekkel.”

Robi (41): „Ha valakit igazán szeretek, lehet akármilyen, szeretni fogom minden porcikájával együtt. Amúgy meg nincs lehangolóbb látvány egy olyan nőnél, aki megszállottja a saját testének. A kulcsszó pedig a megszállottság.”

Bár nem reprezentatív a nagyságrend, a válaszokból kiderül, hogy férfiak nem mikroszkóppal vizslatják a testünket, ha végigvonulunk a strandon. Mérőszalagot sem hordanak magukkal, hogy lecsekkolják, tavaly óta hány centit nőtt a derékbőségünk. Nyilván vannak olyanok, akiknél a kinézet sokat nyom a latban, ám többségük korántsem olyan kritikus, mint a nők általában.

Akkor viszont adódik a kérdés, hogy miért akarunk megfelelni a férfiaknak, és azoknak az irreális szépségeszményeknek, amelyekkel nem tudunk azonosulni? Nem lenne egyszerűbb csak úgy simán élvezni a nyarat?  Testsemlegesen, ítélkezésmentesen?

Nyitókép: Midjourney