Tőled tanultam meg, hogy a szerelem önmagában nem elég!

Te voltál a tökéletes pasi, a tökéletes első szerelem – mégis elhagytalak. Megadtál nekem mindent, amire egy nő vágyhat, figyelmet és szabadságot is, törődést és lelki nyugalmat, izgalmat és vágyakozást is – mégis elhagytalak. 

Valóban tudtad, mire vágyik egy nő, csak azt nem tudtad, mikor. Nem tudtad, hogy az ember lánya változik, és változni is akar. Mert vannak életszakaszok, amikor valaminek eljön az ideje, és valaminek pedig elmúlik. A mi időnk elmúlt. Visszaléptem egyet, hogy távolabbról lássam a kapcsolatunkat, de te nem léptél velem hátra, csak mentél egyenesen tovább.

Mert nem értetted, mi változott, miért nem jó, ami eddig volt, és sok időbe telt, mire rájöttem, hogy sosem fogod megérteni. Még mindig azt mondom, hogy szerencsés az a lány, akinek újra és újra te lehetsz az első nagy szerelem. De félek, hogy sosem leszel az utolsó, mert képtelen vagy elmozdulni ebből a szakaszból, képtelen vagy a szerelmem mellett a barátom is lenni, a cinkostársam, esetleg a férjem, a gyerekeim apukája.

Te most csak arra vagy képes, hogy az első szerelem legyél, és én képtelen vagyok várni rád.

De sosem bántam, mert senki más mellett nem tanultam volna meg, hogy milyen szeretve lenni, irányt mutattál, és magasra tetted a lécet – és utánad sem elégedtem meg kevesebbel. Hosszú évek múltán, amikor újra megláttalak, hazudnék, ha azt mondanám, nem dobbant egy hatalmasat a szívem. Nemcsak az emlékek miatt, hanem mert ugyanott voltunk, családdal, gyerekkel – csak nem együtt.

FORRÁS: UNSPLASH

És azt hittem, én vagyok a hibás, mert elhagytalak. De az az igazság, hogy te hagytál el engem. Simán továbbmentél, nem álltál meg, és nem kérdezted, miért toporgok. Ám egy cseppet sem bánom. Nem elég szeretni, együtt kell változni, mert az élet változik körülöttünk, az igényeink és a fontossági sorrend állandóan cserélődik.

Bár most is összeszorul a szívem, amikor látlak, tudom, hogy most ott vagyok és azzal, akivel lenni akarok. Aki várt rám, és én is őrá, de igazából te tanítottál meg erre. Nem hiszem, hogy csak egy nagy szerelem van az életben, mert ha csak az utolsót neveznék ki annak, azzal semmissé tenném azt, ami köztünk történt – és ezt sosem venném el se tőled, se magamtól.

Vannak szerelmek, amik azért jönnek az életünkbe, hogy tanuljunk belőle, kitartást, türelmet, hogy megtanuljuk bevárni egymást, hogy tanuljunk a hibáinkból, és ne kövessük el őket újból és újból. Hogy ne legyek mindig az a nő, akit elhagytál, hanem megtanuljak maradni vagy vele menni, akkor is, ha épp nem ezt akarom. Végülis megtanultam, így igazából neked köszönhetem a szerelmet, ha nem is veled. Mindegy, hogy mi lett volna, ha, egy biztos: te voltál és te maradsz az első.

Nyitókép: Pexels