Tömegpszichózis – miért áldozza fel egy nemzet önként a szabadságát?

Joseph Goebbels egyszer azt mondta: két út van forradalmat csinálni. Letarolhatod az ellenséget gépfegyverrel, amíg nem ismeri el a fegyvert tartók felsőbbrendűségét. A másik út pedig, ha a szellem forradalmán keresztül tudod átalakítani a nemzetet.

De vajon miért áldozza fel egy civilizált nemzet önként a szabadságát? 1938-ban idilli fotók érkeztek Németországból. Hosszú, tömött sorokban álltak egymás mellett fényes tekintetű németek. Nők, férfiak, gyerekek karöltve egymással. Lágyan ringatóztak a zenére, miközben folyt a sör, és sült csirke illat szállt a levegőben. Csodás összetartozás látszott a képeken, a félelem és kétely legkisebb jele nélkül.

Ha nem tudnánk, hogy ezek az emberek Adolf Hitler beszédét hallgatták éppen, azt hihetnénk, ilyen a nemzeti eksztázis. A németeknek az is volt. A felnőtteket összekötötte a közös cél, a fiataloknak pedig gondolkodni se kellett. A nácik ifjúsági szervezetéhez csatlakozva megkapták a jövőképet, és mire felocsúdtak, már nem tudták feltenni kérdéseiket.

Annyit tudtak csupán, hogy akkor sem szabad feladni, ha esetleg eljön a végső vereség. Hiszen még öngyilkosnak lenni is jobb, mint átadni magukat az ellenségnek. Így történhetett meg, hogy a második világháború végére a német társadalom kollektíven elfogadta azt, hogy a halálnál is rosszabb a bekövetkező végzet, ami az ellenség képében érkezett meg.

Az intézményesített halálvágy tömeges öngyilkossághoz vezetett. Apák, anyák lőtték le magukat és gyerekeiket, kötötték fel családjukat, ugrottak a folyóba a szégyentől és bűntudattól mardosva. Az életben maradtak memoárjaiból szörnyű kép rajzolódik ki. A Führer üzenetétől elkábulva, ami a kötelező véráldozatról szólt, az állampolgárok inkább a halált választották, minthogy együtt éljenek a gyalázattal.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

A cián olyan mindennapi téma volt, mint az időjárás. Először talán Adolf Eichmann 1960-as letartóztatásakor merült fel globálisan a kérdés: miért? Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen civilizált, intelligens társadalom eszközzé degradálta magát egy őrült kezében? Hogyan engedhették, hogy egy osztrák trampli átvegye felettük az uralmat? A Harmadik Birodalom létrejötte nyomán számos tanulmány született a tömegpszichózis témájában.

Mindegyik középpontjában egy gyötrő kérdés áll: mikor áldozza fel önként egy nemzet a saját szabadságát?A birkaeffektus kialakulásához több feltétel együttállása szükséges. Ilyen például a magasfokú frusztráció és agresszió, a depresszió, illetve a céltalan élet vagy munka. És a legfontosabb: a magány, az izoláció, ami a közösség a társadalmi kötődés hiányához vezet.

Mindezek együtt kollektív hipnózishoz vezethetnek, márpedig egy hipnotizált ember nem kérdőjelezi meg az aktuális narratívát. Hiszen az igazságnál is fontosabb tartozni valahova. Ezért nem lehet soha lebecsülni egy társadalom érzelmi sebezhetőségét. A németek is vágytak a közösségi érzésre minimum 1918 óta, amikor Németország megalázó vereséget szenvedett az első világháborúban, és Versailles-ban feltörölték velük a padlót.

A gazdasági és társadalmi depresszió legmélyén egyetlen reménye volt az embereknek. Egy megmentő, aki újra felemeli a népet, aki újra naggyá teszi az országot. Hitler elhitette az átlagnémettel az általa teremtett valóságot. A náci ideológia megértéséhez a propaganda szerepét kell elsősorban kiemelni, ami egyfajta vallásos pszichológiai jelenséget termelt ki.

Az hagyján, hogy a választási kampánynál mindenkinek kötelező volt meghallgatni Hitler beszédét. Ami igazán megkülönböztette a rezsimet a korábbiaktól, az a függőség kialakítása és fenntartása volt, hogy az emberek véletlenül se foglalkozzanak az önálló gondolkodással. Helyette szerveződjenek tömeggé, amit a közös cél, a közös hit tart össze.

Forrás: Wikipedia

A propaganda módszerének lényege az ismétlés volt, néhány egyszerű, ám erőteljes üzenet szakadatlan ismétlése. A nácik jól tudták: az ideológiát nem tudni kell, hanem érezni. Azt kell szavakkal megragadni, amit a hallgatóság a szívében érez. Így a propaganda nem lehet se bonyolult, se kifinomult. Primitív szlogenek és ellenségkép gyártása. Hitler pontosan felismerte, hogy a veszélyes ellenség a zsidók lesznek, ha eleget ismétlik.

Ahhoz, hogy egy gondolat gyökeret eresszen, újra és újra el kell mondani. Ki kell tenni plakátokra, a bolt melletti hirdetőtáblákra. Ha minden sarkon az ellenséggel találkozik az ember, maga is elhiszi a létezését, és elkötelezetté válik. Belülről, magától. A nácizmus tehát nem megadást, engedelmességet, hanem hitet követelt. Az emberek saját tudata által.

A politika ma is használja a propagandát, hogy meggyőzzön és befolyásoljon egy célcsoportot.

Egy percig se gondoljuk, hogy mi magunk nem voltunk már áldozatai legalább egyszer! Az ész trónfosztása az érzelmek javára ősi eszköz. Arisztotelész egyenesen úgy fogalmaz, hogy a meggyőzés „arra szolgál, hogy útba igazítsa azokat, akiknek a felfogó képessége korlátozott”. A hordaszerű gyűlölet, frusztráció minden nemzetben ott van lehetőségként, egyetlen ellenszere a racionális gondolkodás.

Nyitókép: Unspalsh