Igénylik még a nők, hogy udvaroljanak nekik?

Elég érdekesen működnek a párkapcsolataink a mostani felbolydult világunkban. Nem olyan egyértelműek már a szerepek és az elvárások sem. Van-e még szükség a világunkban arra, hogy egy férfi udvaroljon egy nőnek?

Egyáltalán mi az az udvarlás?

 

Ismerjük még ezt a szót? Vagy ez is egy teljesen idejétmúlt kifejezés lett, egy olyan kor maradványa, ahol a férfi és női szerepek másmilyenek voltak? A női egyenjogúság teljesen eltörölte ennek az igényét is? Hiszen ha valakinek elkezdünk udvarolni, akkor azzal nyilvánvalóan különbséget teszünk a nemek szerepei között. Hiszen a férfi lesz az, aki tesz azért, hogy meghódítsa a nőt, aki szépeket, mond, gesztusokat tesz, randevúra visz.

Ez pedig nyilván nem egy olyan helyzet, amiben a két fél teljesen egyformán teszi bele magát. Vagyis nem teljesen ugyanazokkal a módszerekkel megy bele az ismerkedésbe. Ezzel nagyon sokáig nem volt problémája senkinek. Az ismerkedésnek megvolt a maga folyamata, bája, varázsa. A lányok/nők jeleket adtak a fiúknak/férfiaknak, de megvárták, hogy az kezdeményezzen. A fiúk pedig izgultak, hogy mit reagálnak majd mondjuk, egy randevú meghívásra. Így pedig mind a két oldalon volt ebben izgalom, várakozás, reménykedés.

Egy-két generecióval ezelőtt még többlépcsős volt az ismerkedés, és jó pár találka kellett ahhoz is, hogy megfoghassák egymás kezét a fiatalok. Ma minden sokkal gyorsabb, még az sem kizárt, hogy az első randin egymás ágyában kötnek ki. Ezzel pedig az “udvarlás” tulajdonképpen el is érte célját és okafogyottá vált. Vagyis akkor lenne ez így, ha a sz*xnek lenne jelentősége. De az, hogy két ember lefekszik egymással, még nem jelenti azt, hogy egy párt alkotnának, vagy legalábbis szeretnének a jövőben majd egy pár lenni. Tehát lehetne még csapni a szelet ez után is.

Ha udvarolsz, akkor bénának tűnsz!?

 

Tapasztaltam már én is többször, és azt hiszem, szinte minden férfinak vannak olyan élményei, hogy amikor kedves volt, bókolt, figyelmes volt, igyekezett egy nő kedvében járni, addig nem volt érdekes. Mintha ezzel azt fejezné ki, hogy a nőnek csak bólintania kell, és már az övé is a férfi testestül-lelkestül. Ez pedig olyan könnyű, olyan unalmas. Főleg a kifejezetten csinos nők tapasztalhatják azt, hogy folyamatosan körbe vannak rajongva, ezért még egy bók, még egy vacsorameghívás, még egy ajándék már nem igazán imponál.

Érdekes leszel, ha érdektelen vagy

 

Ellenben, ha egy férfi nem strapálja magát nagyon, vagy akár kifejezetten lekezelő, az érdekessé is teheti. Ismerjük a filmes klisés rosszfiúkat, akik pimaszok, felbosszantják a nőket, és mégis érte epekednek a csajok. Ebből a jelenségből vonják le sokan azt a következtetést, hogy “szemétnek kell lenni, mert azt szeretik a nők”. Azért én úgy gondolom, hogy egy egészséges lelki világú nő nem szereti azt, ha kifejezetten rosszul bánnak vele. De mindenképp fontos a nők részéről is, hogy jól kommunikálják azt, ha valaki nem szimpatikus, és ne az csapódjon le, hogy kedvesnek lenni nem nyerő.

Túl sok az inger, de túl keveset érezni belőlük

 

Valószínűleg az az egyik probléma, hogy súlytalanná vált sok minden. A bókoknak csak céljuk van, de nincs tartalmuk. Azok a férfiak, akik elárasztják a nőket a figyelmükkel, inkább tűnnek kétségbeesettnek, mint magabiztosnak. Még akkor is, ha tényleg komoly szándékkal csak kedvesek akarnának lenni. Elvesznek abban a sok pozitív visszajelzésben, amit a nők kapnak. Egyszerűen nem üti át az ingerküszöbüket.

Félreértelmezik, hogy mit is jelent az udvarlás

 

Olyan is előfordul, hogy egy nő kifejezetten vágyik arra, hogy el legyen halmozva figyelemmel, bókokkal, ajándékokkal, és úgy legyen kezelve, mint egy hercegnő. Ez viszont már nagyon a másik véglet. Mert sokszor cserébe nem sok mindent ad vissza. Elhiszi, hogy ő olyan szép és különleges, hogy ez jár neki, ezért cserébe bőven elég, hogy kitünteti a másikat a figyelmével. Ennek nem így kellene működnie. Ha más eszközökkel is, de fontos, hogy kimutassuk a másik felé, hogy egyenrangúak, egyenértékűek vagyunk. Az ismerkedés pedig nem arról szól, hogy elég jó vagy-e hozzám, hanem arról, hogy összepasszolunk-e. Ha nem, akkor sem azt jelenti, hogy az egyik fél értéktelen.

A férfiak sem tudnak udvarolni

 

Azért sem szabad elfelejteni, hogy ha csak súlytalan szavakat dobálunk oda valakinek, akkor nem kellene azt várni, hogy attól ő le legyen nyűgözve. Elég megnézni, egy csinos nő bármilyen közösségi médiába kiposztolt képe alatt a hozzászólásokat. Biztos egy csomó pasi fog áradozni a kommentekben. És persze mindenkinek jólesik a pozitív megerősítés, de nagy dózisban torzíthatja a megítélését. Ha ezerszer hallotta, hogy szép a szeme, arca, alakja, akármije, akkor ha ezerszer hallja, akkor nem fog jelenteni semmit. Ahogy a többi bók, gesztus és semmi sem.

Azt hiszem, nehéz ebben a zajban, ami most mindenkit körülvesz, olyat mondani, olyat tenni, amiben valóban érezhető a törődés, a figyelem. Néha az is nehéz, hogyha egy kedves gesztus süket fülekre talál és azt az érzést kelti, hogy nincs is szükség már erre a mai világban. Ahogy nőként az lehet fárasztó, hogyha a férfiak nem jutnak túl a szép a szemed felszínességen, és nem is veszik a fáradságot, hogy valami személyeset, egyedit vegyenek észre benne.

Valószínűleg el kell fogadni, hogy megváltozott az ismerkedés kultúrája, ritmusa, nincsenek mindenkinél működő használati utasítások. Oda kell figyelnünk a másikra, arra, hogy ő mit szeretne, mi az, amitől jól érzi magát és eszerint közeledni felé. Talán nem is baj, ha ennek az lesz az eredménye, hogy egy kicsit jobban odafigyelünk egymásra.

Nyitókép forrása: Unsplash