Utálom az előjátékot, pedig nő vagyok!

Közismert tény, hogy a gyengébbik nem képviselői számára általában több idő szükséges a szexuális ráhangolódásra, mint a férfiaknak.

Amennyiben hinni lehet a statisztikáknak, a nők átlagosan 20 perc alatt jutnak el a megfelelő izgalmi állapotba a szeretkezést megelőzően. A másik oldalon viszont ott vannak azok (igaz, lényegesen kevesebben), akik a nyersebb érzékiséget részesítik előnyben, és egyből rátérnek a lényegre. Én is ebbe a csoportba tartozom, és most azt is elmagyarázom, miért nem szeretem az előjátékot.

Elöljáróban leszögezném, nem osztom azt a véleményt, miszerint a hosszú előjáték hozhatja közelebb egymáshoz a partnereket. Igen, a csókolózás, a simogatás, az ölelkezés nagyon szép és intim élmény a kapcsolatban. De a gyors és szenvedélyes pillanatok arra utalnak – legalábbis az én értelmezésben -, hogy összeszokott páros vagyunk, akik pontosan ismerik egymást és a saját testüket.

A maratoni pettingtől elszáll a libidóm

Azzal egyetértek, hogy a minőségi szex elengedhetetlen a kapcsolathoz, hiszen pozitívan befolyásolja mindkét fél közérzetét. De úgy gondolom, attól még nem leszek egy teljesítményközpontú, lelketlen perszóna, ha nincs kedvem órákon át maszatolni a hálószobában. Mindannyian mások vagyunk, beleértve a szexuális kifejezésmódot is, és különböző igényeink lehetnek. Ha én így érzem jól magam az ágyban, és a párom hasonló attitűdű, akkor szerintem az égvilágon semmi probléma nincs ezzel.

FORRÁS: UNSPLASH

Kevés időből is ki lehet hozni a maximumot 

Sok évvel ezelőtt megtapasztaltam, hogy gondot okozhat a kiegyensúlyozott szexuális élet megélésében, ha valaki sokat dolgozik. Mire harmincéves lettem, már három állásom volt egyszerre. A hosszú túlórák miatt tisztességes vacsorára vagy zuhanyozásra is alig jutott időm, nemhogy a romantika teljes arzenálját felvonultató összebújásra. Így egyre inkább az erősödött bennem, hogy 5-10 perc bőven elég arra, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a szituációból.

Egy ragadozó mindig villámgyorsan cselekszik 

Ha szexről van szó, van valami mámorító és kéjes érzés abban, ha egyszerűen elveszed, amit akarsz. Tudom, sokan lesznek olyanok, akik megköveznek ezért a kijelentésemért, most mégis kimondom. Én nem attól leszek nedves, hogy arra gondolok, milyen udvarias, megbízható és kedves a pasim, akihez úgy nyúlok, mint egy hímes tojáshoz. Azt élvezem, amikor előjönnek belőlem az állatias, ragadozó ösztönök, és egykettőre leterítem a zsákmányomat.

Nem szeretem túlbonyolítani a dolgokat

Az a mottóm, hogy a felesleges erőfeszítés rengeteg időt és energiát vesz el. Az érzékiség területén is hasonlóan működöm. Szerencsére könnyen és biztosan jutok el a csúcsra, ez részben annak köszönhető, hogy tisztában vagyok azzal, mi nyújtja számomra a legnagyobb örömet.

Talán pont a fentebb említett tulajdonságom miatt vagyok rákattanva a spontán, vad együttlétekre, főleg olyan helyeken, amelyeknek már a gondolata is felcsigáz. És ebbe a fantáziaképbe valahogy nem fér bele az előre kiszámítható, jókislányos „vanilla” összebújás.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok