Valaha érzéstelenítés nélkül végezték a császármetszést?

A Sárkányok háza, a Trónok harca előzmény sorozatának egyik legmegrázóbb jelenete kétségkívül az érzéstelenítés nélküli császármetszés, amiben az anya törvényszerűen pokoli kínok között vérzett el.

Amikor egy másik szereplő szülése akadt el, ő annyira megijedt ennek lehetőségétől, hogy inkább a sárkánytűz általi öngyilkosságot választotta. De vajon az ókorban és a középkorban valóban létezett ez a gyakorlat?

150 éve még sokan belehaltak

Nos, a valóságban nem valószínű, hogy apának valaha is felajánlották, hogy válasszon az anya és a baba élete között. A császármetszést az ókorban és a középkor kezdetén kizárólag halott nőkön végezték el, hogy legalább a magzat túlélje. Nem igaz tehát az a mítosz sem, hogy maga a császármetszés kifejezés is Julius Caesar születésének körülményeiről kapta volna a nevét, hiszen az uralkodó édesanyja a szülés után 40 évvel még életben volt.

A középkorban már kísérleteztek azzal is, hogy élő nő méhéből vágják ki a magzatot. Az első sikeres műtétre 1337-ben, Prágában került sor, de ez voltaképpen egyszeri bravúr és jószerencse volt. Hiszen 1865-ben Nagy-Britanniában és Írországban a császármetszés halálozási aránya bizony még 85 százalékos volt. Az orvosok csak akkor választották ezt az utat, ha jó eséllyel az anya és a baba is meghalt volna.

Tiszta kéz, érzéstelenítés, varratok

Ahhoz, hogy a beavatkozás kockázata csökkenjen, három dologra volt szükség:

– A steril műtői gyakorlat szükségének felfedezése és annak bevezetése, hogy a vérmérgezés és műtét közben a fertőzések esélye a nullára csökkenjen

– A vérzés megállításának orvosi gyakorlata sebészeti varratok segítségével

– Az érzéstelenítő technikák felfedezése és finomhangolása

Az előbbi Dr. Semmelweis Ignác magyar orvos, az anyák megmentője nevéhez fűződik, aki 1847-ben figyelt fel arra, hogy kevesebb nő hal bele a szülésbe, ha az orvos kezet mos a beavatkozás előtt. A természetes szülések neki köszönhetően váltak biztonságosabbá. Majd később, az 1860-as években Dr. Louis Pasteur és Dr. Joseph Lister dolgozták ki a műtéti fertőtlenítés precíz szabályait.

Arra azonban, hogy a vérzést az orvosok műtéti eljárás során biztonsággal meg tudják állítani, egészen az 1880-as évekig kellett várni. 1882-ben aztán két német orvos, Dr. Adolf Kehrer és Dr. Max Sänger fedezte fel és dolgozta ki annak módszerét, ahogyan sebészeti varratok segítségével a seb lezárható.

A ma ismert orvosi érzéstelenítés bevezetése előtt a beteg jobbára erős alkoholos italt, esetleg növényi származású ópiátot kapott. Az általános érzéstelenítést Dr. William Morton amerikai orvos fedezte fel 1846 októberében. A technika innentől már gyorsan fejlődött: olyannyira, hogy 1853-ban Viktória királynő már kloroform belélegzése mellett szülte meg nyolcadik gyermekét. A királynő orvosa, Dr. John Snow maga is sokat tett azért, hogy az eljárás biztonságosabb legyen.

A császármetszés biztonságosabb?

Ma már a leggyakrabban a deréktájba adott helyi érzéstelenítést alkalmazzák, szükség esetén pedig – drasztikus, sürgősségi beavatkozások idején – altatják is a császármetszésen áteső nőt. Ezekben a helyzetekben általános érzéstelenítőt, például propofolt fecskendeznek be az anya vénájába, ami 20-30 másodpercen belül eszméletlenné teszi őt. Ezután az aneszteziológus endotracheális légzőcsövet helyez az anya légcsövébe, hogy az oxigén és az érzéstelenítő gázok közvetlenül és biztonságosan juthassanak a tüdőbe.

Jelenleg a fejlett világban a szülések nagyjából harmada császármetszés. Nemcsak sok orvos, de számos anya is ezt az utat választja akkor is, amikor volna más opció. Egész egyszerűen a köztudatban ma már a császármetszést tartják biztonságosabbnak, még ha ez nem is feltétlenül és minden esetben igaz. Ami azt illeti, 2000 és 2006 között 100 000 hüvelyi szülésnél az anyák 0,2 százalék halt bele a szülésbe, míg a császármetszésnél ugyanez a szám 2,2 százalék volt.

Akárhogy is, ma már nem kell tartani a Sárkányok házában látott horrorisztikus jelenetektől. Ráadásul az apukák alap esetben ott lehetnek a műtőben, az anya pedig ugyanúgy aranyórát kap a babával, mintha az hüvelyi úton született volna. Hat óra elteltével az anya felállhat, és onnantól kezdődik a gyógyulási időszak, ami jó esetben hat hét alatt teljesen be is fejeződik.

Nyitókép: Unsplash