Vannak olyan borok, amik a nőket szólítják meg?

A borok értése, pláne a maga a borkészítés hosszú időn keresztül a férfiak kiváltsága volt. Ma is, ha bort rendeltek egy étteremben, kinek mutatja a pincér dugót, kinek tölt először és vár a véleményére? „Természetesen” az asztalnál ülő férfinak.

Igazán szűk kivételtől eltekintve fel sem merül, hogy megkérdezze, ki fog kóstolni. Mi szeretünk azzal játszani, hogy a párom ilyenkor átnyújtja nekem a poharat és azt mondja, nálunk a hölgy kóstol. De milyen okok állnak ennek hátterében?

 1. Társadalmi előítéletek

Ha jobban megvizsgáljuk, az okok között ott találjuk a társadalom nőkkel szembeni elvárásait. Az ideális nő portréjába hogyan fér bele, hogy bort és pezsgőt iszik, mulat? Biztos valami félvilági nőszemély lehet csak, aki ilyenre vetemedik, egy tisztességes lány, hölgy, nem iszik.

 2. Fizikai munka

A szőlővel és borral való foglalatosság romantikusnak tűnik, a valóságban  azonban komoly fizikai munka. Hidegben és melegben, esőben és fagyban. A szőlő nem vár, a szüretet nem lehet halogatni, a pincemunkákat el kell végezni. Hajolni a tőkékhez, pakolni, mozgatni nagy súlyos ládákat, hordókat, nem leányálom.

 3. A női jogok 

A 20. századig a nők tulajdonhoz való joga, önállósága, döntési szabadsága nem létezett, így vagyonuk fölött apjuk, majd férjük rendelkezett. Ez alól szabadultak fel az özvegyek, akik férjük halála után „kényszerből” vitték tovább az üzletet és tették– sok esetben- sikeresebbé, mint előtte. Elég a pezsgő nagyasszonyaira gondolni: például a Veuve Clicqout márka azt jelenti, özvegy Clicqoutné.

Barbe-Nicole Ponsardin 27 évesen özvegyült meg és szakadt rá a pezsgőházzal járó minden teher. Bár fia halála után az ifjú özvegy apósa el akarta adni az üzletet, Barbe-Nicole azt gondolta, nem kell, hogy más irányítsa az életét. Kezébe veszi a család dolgait, és ezt tudatja is a világgal. Kiharcolta, hogy átvehesse a házat, majd gyorsan átkeresztelte maga után Veuve Clicqout Ponsardinra.

Ez volt az első alkalom, hogy egy champagne ház egy nő nevét vette fel. Mára azonban ez a helyzet szerencsére megváltozott. A boros tanfolyamok és borkóstolók tele vannak lányokkal, sokan értenek hozzá, és egyre többen belevágnak abba is, hogy saját bort készítsenek.

De vajon vannak-e olyan borstílusok, amik kifejezetten a nőket szólítják meg? 

Azt szokták mondani, hogy

• az édes
• az illatos
• a nem túl erős
• a nem túl savas borok az igazán nőknek valók.

Mikor ismerkedünk a borokkal, persze a szárazak nagyon savanyúnak és erősnek tűnnek, mindenki könnyebben fogyaszt egy jó félédes vagy édes bort. Nem biztos, hogy az aszú a kedvencünk, de egy kései szüret vagy édes szamorodni felfedezésre érdemes. Kevés igazán minőségi édes bor van a világon, így szerencsések vagyunk a Tokajról származó borokkal.

És ott vannak az illatos fajták, sárgamuskotály, irsai olivér vagy cserszegi fűszeres, amelyeknek behízelgő, szőlőlére emlékeztető ízük, és olyan illatuk van, mint egy virágzó akácfának vagy egy loncbokornak. Persze, hogy jól esik belőle egy-egy pohárral.

Általában valóban nem szeretjük a túl erős, azaz magas alkoholtartalmú borokat. A nagytestű vöröseket például. Gyorsan letompítanak, elnehezítenek, ezért valóban nem kezdőknek való – de azt mondani, hogy a nők nem szeretik a nagy vörösöket, nem volna igaz. Idővel mindenki, aki szereti a bort, felfedezi ezeknek a mélységeit is.

Nyitókép: Unsplash