Szexuális zaklatás az egész világ előtt, vagy csak felszabadult örömmámor?

Ki sem lehet kerülni a híreket, amik a spanyol női labdarúgó válogatott egyik tagjáról és az őt szájon csókoló szövetségi kapitányról szólnak. Lassan már nem is lehet pontosan nyomon követni, hogy éppen hol tart a történet.

A cikk megírásakor az állás az, hogy a FIFA 90 napra felfüggesztette Luis Rubialest (ő a szövetségi kapitány) és kivizsgálják az ügyet. A csókot elszenvedő Jenni Hermosó ellentmondásosan nyilatkozott az esetről, először nem tulajdonított túl sok jelentőséget a dolognak, majd azt közölte, hogy szexuális zaklatás tehetetlen áldozatának érezte magát. Az első nyilatkozatot állítása szerint külső nyomás hatására tette, hogy csökkentse a feszültséget. De nem az a célom, hogy ennek a történetnek a szövevényes szálait bogozgassam, hanem, hogy kicsit beszéljünk arról pontosan mi történt, és milyen súlyos is ez?

Egyből a fejét kell venni az elkövetőnek!

 

Amikor történik egy ehhez hasonló eset, akkor rögtön állást foglalnak az átlag emberek is, pro és kontra. Van aki nem érti miért kell ezen ennyit pörögni, más pedig azt nem érti, miért nem lett azonnal kirúgva a posztjából a pasi? Nekem meglehetősen vegyesek az érzéseim és a gondolataim az esettel kapcsolatban.

Én úgy kezdtem el ezt különböző szűrőkön át vizsgáltatni, hogy megváltoztattam a szereplőket. A kapitány maradt a puszilgató szerepében, de az áldozat nem egy számomra ismeretlen nő, hanem a saját párom, vagy a lányom, vagy akár jómagam. Tehát mit éreznék, ha egy ilyen esetben az én páromat, lányomat, vagy akár engem smacizott volna le a kapitány úr?

Először is nekem a csók kifejezés kicsit mást jelent, az egy sokkal erotikusabb közeledési forma, ez egy szájra puszi volt. De persze ez magán a tényen nem változtat, de az én benyomásaimon azért igen. Mert itt én azt láttam, hogy a győzelem hatására fellelkesült pasi próbálta kifejezni az örömét. Igen, elég f@szul csinálta. Ölelgetett mindenkit, Hermoso után érkező játékost arcát is megpuszilgatta. Szerintem fontos különbséget tenni, hogy valaki egy hosszabb feszült állapot után lévő extatikus állapotban hogyan viselkedik, és egyébként higgadtan hogyan viselkedne. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljesen rendben van amit csinál, de egy gyilkosság esetében is különbséget teszünk a hirtelen felindulásból elkövetett, vagy az előre kitervelt emberölés között. Nyilván nem véletlenül.

Miért nem mérlegelünk?

 

Visszakanyarodva az én szellemi kísérletemre, ha az én páromnak, vagy lányomnak nyomná a szájára a száját, akkor azért biztos felhördünék, viszont valahogy a szexuális zaklatás gondolata nem merült fel bennem. Valahogy én ebben nem láttam szexuális tartalmat. És ha engem “csókolt” volna így le egy pasi, akkor sem érezném, hogy szexuálisan zaklatva lennék, pedig hetero pasiként nagyon nem vágyom más férfi puszijaira.

Nekem itt ezzel a résszel van bajom. Az teljesen egyértelmű, hogy Luis Rubiales átlépett egy határt, viszont ezért én nem nevezném szexuális zaklatónak. Ez pedig egy nagyon fontos különbség. Azért fontos különbség, mert ha mindent betolunk a szexuális zaklatás kategóriába, akkor azzal tulajdonképpen egyenlőséget teszünk aközött, ha valaki egy ilyen örömujjongás közben megpuszil valakit, vagy ha egy bezárt irodában bedugja a kezét az alkalmazottja bugyijába. Pedig szerintem azért mérföldekre van a két tett egymástól, és ennek a megítélését is külön kellene választani.

Miért akarunk rögtönítélő bírósággá változni?

 

Ami nekem az ilyen esetekben mindig hihetetlenül visszás, hogy azok az aktivisták, akik pont ellenzik az erőszakot, és jobb hellyé szeretnék tenni a világot, milyen hihetetlenül kegyetlenek és erőszakosak tudnak lenni. Mindenkit azonnal halálra kell kövezni virtuálisan. Eltörölni, elzavarni, megsemmisíteni. Mi ez a végtelen kegyetlenség az emberekben? Azt érzem, hogy most már egyre többször vannak ilyen túlkapások. Például jelen esetben a történtek után azonnal el kell bocsájtani a szövetségi kapitányt? Azt akinek a vezetése alatt épp világbajnok lett a csapat?

A mi korunkban nincs helye a megbocsájtásnak?

 

Egyből el kell távolítani a pozíciójából ezt a férfit? Nem elegendő az, hogy kap egy figyelmeztetést, kap egy megrovást, és kilátásba helyezik, hogy ha még egy ilyen jellegű botlása lesz, akkor elküldik? Nem azt mondom, hogy csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna, de ne szálljunk már el minden alkalommal és ne akarjunk vérengzeni. Több cikkben is olvastam, hogy a kapitány a csók után sem kapott észbe, hogy valami rosszat tett volna, hanem ugyanúgy folytatta a felszabadult ünneplést. Ezt nyilván mint negatívum emelték ki, pedig szerintem pont annak a bizonyítéka, hogy semmilyen hátsó szándéka nem volt. Az edukáció lenne a cél, az, hogy az embereket neveljük, nem pedig az, hogy büntessük.

Túl sok az elfojtott agresszió

 

Azt érzem, hogy az emberek nagyon feszültek. A világjárvány után, a bizonytalan gazdasági helyzetben, háborúzó Európában. Amikor pedig történik valami, amit helyteleníteni lehet, akkor nem arányosan csapnak le. Mintha visszamennék abba a korba, ahol levágták az ember kezét ha lopott. Csak most szofisztikáltabban csináljuk, és a mi kezünk tiszta marad. Tehát én az egész esettel kapcsolatban arra jutottam, hogy egy kicsit le kellene higgadnunk, méregelnünk kellene a dolgokat. Aztán ha végül úgy döntünk még mindig hullhatnak a fejek. De adjuk meg a lehetőséget más megoldásoknak is.

Nyitókép: Facebook