Walter Matthau az életéből is viccet csinált
Ha eszembe jut Walter Matthau, minden alkalommal A szomszéd nője mindig zöldebb (Grumpy Old Man) című filmje ugrik be először – pedig ő egyáltalán nem egy zsémbes vénember volt, sőt!
Sanyarú gyerekkora ellenére sikerült a legnagyobb színészek közé feltornáznia magát, majd évtizedekig csillogtatnia tehetségét. Noha már az ötvenes években szerepelt filmekben, igazán csak a hatvanas évektől jegyezte meg nevét a szakma, nem véletlen: az 1966-os Sógorom, a zugügyvéd (The Fortune Cookie) c. filmért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.
Persze ezt is a rá jellemző, olyan Matthau-féle módon köszönte meg: „Köszönöm. A minap, amikor elestem a biciklimmel, a következő gondolataim támadtak: nagyon frankó dolgokat kaptam. Tehetséges, lelkesítő és gyönyörű emberekkel dolgozhattam. Jó sok pénzt és nagy örömöt kaptam. De most tényleg, nem gondolják, hogy ez egy kicsit túl sok? De amúgy tényleg köszönöm.”
Nemcsak a mozifilmes szerepeivel aratott sikert, televízióban és színpadon is egyaránt tarolt. De még ez is fokozható: az amerikai díjak mellett brit és olasz filmművészeti díjakat is magáénak tudhat. A kérdésre, hogy mégis hogyan csinálja, így válaszolt: „Néha hat hónapba telik, mire rájövök, mit jelent egy sor, még akkor is, ha felületes is az írás… Ahhoz, hogy jól alakítsak egy karaktert, két évig szeretek próbálni. Úgy tanulod meg a karaktert, hogy szinte vele élsz.”
A színészi játék iránti szenvedélyét bizonyítja, hogy sosem vonult vissza. Még halála évében is forgatott, a Női vonalakban (Hanging Up) játszott, olyan női filmcsillagok mellett, mint Diane Keaton, Meg Ryan és Lisa Kudrow. „Vannak, akik nyugdíjba mennek és utána horgásznak. Ha én nyugdíjba mennék, én játszanék” – reagálta, amikor a visszavonulásáról időpontjáról faggatták.
Betegségéről is a rá jellemző könnyed stílusban nyilatkozott: „Az orvosom hat hónapot adott nekem – mondta a hetvenes évek közepén, a szívbillentyű műtétje után. – De, amikor rájött, hogy nem tudom kifizetni, adott még hat hónapot.” A színészóriás végül szerencsére nem csak egy évvel élte túl a műtétet, hanem több mint negyvennel, 2020. július 1-jén hunyt el szívelégtelenségben.
Csak egyetérteni tudok Jack Lemmonnal, aki így nyilatkozott barátja halála után: „Elveszítettem valakit, akit testvérként, legközelebbi barátként és figyelemre méltó emberként szerettem. Elvesztettük az egyik legjobb színészt is, akit valaha láthatunk.”
Nyitókép: Wikipedia
